Az 1939 M géppisztoly
A géppisztolyt Magyarországon a két világháború között alapvetően karhatalmi célokra alkalmas eszköznek tekintették, így annak ellenére, hogy az 1930-as évekret öbb ország kifejlesztette és rendszeresítette haderejében saját gyártmányú géppisztolyait, hazánkban csak a Belügyminisztérium részére vásároltak néhány 9 mm-es német Bergmann típusú géppisztolyt, amelyeket a rendőrség, és a csendőrség kapott meg.
Viszonylag későn, 1939-ben a Haditechnikai Intézet lőterén tartottak bemutató és összehasonlító lövészetet az MP 35/I 9 mm-es Bergmann, az MP 38 9 mm-es Schmeisser és a magyar tervezésű 9mm-es géppisztoly között, melyet Király Pál készített. A kiértékelést követően a magyar fegyver – üzembiztonságát, lőtávolságát és átütőképességét tekintve – jobbnak bizonyult, így a HTI ajánlásával 39 M géppisztoly jelzéssel rendszeresítették a Magyar Király Honvédségnél.
A 39M fél merev reteszelésű, súlyzáras fegyver, amely a 9*25 mm-es Mauser pisztolytölténnyel tüzel. Ez jóval erőteljesebb, mint az összehasonlító lövészeten részt vett 9*19 mm-es Parabellum töltény. Az erősebb lőszert a szokványosnál jóval hosszabb cső ( 500 mm) nagyobb kezdősebességet, nagyobb átütőképességet és nagyobb irányzott lőtávolságot jelentett. A fegyver – alakját tekintve – hasonlóságot mutat a 31 M Mannlicher puskával, ami nem véletlen, mert ezáltal akarták megnehezíteni, hogy a géppisztolyokkal rendelkező katonákat (csatárokat) meg lehessen különböztetni társaiktól. Elsősorban rohamrajok, ejtőernyős csapatok, páncéljárművek és repülőgép személyzetének, illetve olyan raj- és szakaszparancsnoki állománynak szánták, akiknek könnyebb sorozatlövő fegyverre volt szükségük. Alkalmas egyes- illetve sorozatlövés leadására, szerkezetileg egyszerű, összesen 93 darab alkatrészből áll. Az első gyűrű alján található szemölcs a 35M puska-szurony felerősítésére szolgál. A géppisztoly irányzéka íves csapó rendszerű, beosztása 50 méterenként 600 méterig terjed.
A zárszerkezet ismertetése: ( A késleltetett zár)
A Király-féle géppisztoly legzseniálisabb szerkezete a zár. Késleltetett súlyzáras, tehát a hagyományos, szabad súlyzáras fegyvereknél sokkal korszerűbb, megbízhatóbb gépkarabély család akkor született meg, amikor még a iparilag rendkívül fejlett német nagyhatalom szabadon hátrasikló súlyzáras fegyverek fejlesztésével foglalkozott, és ezekkel látta el a hadseregét. Király Pál a gépkarabélyoknál nem hagyatkozott a reteszelés tekintetében csak a zártömegre, és a helyretoló rugó erejére, amik a szabadon hátrasikló fegyvereknél a csőfar lezárását biztosítják. Ha nem megfelelő minőségű acélból készítik a helyretoló rugót, akkor az a használat során kilágyul. Az ily módon lecsökkent reteszelési erő miatt előfordulhat, hogy a lövés során veszélyes mértékben kinyílhat a csőfar. Ez ahhoz vezet, hogy a csőben megnő a nyomás és a hüvely felrobban. Zárszerkezetének lényege, hogy a két darabból áll: a zártestből ( ami tartalmazza az ütőszeget és a hüvelyvonót ) és a mögötte elhelyezkedő zárvezetőből. A zártesthez egy himba van kapcsolva, amelynek felső része beleér a zárvezetőbe, alsó része pedig, amikor a fegyvercső reteszelve van, lefelé belenyúlik a tok vágatába. Lövéskor a zártest és a zár egy időben indul hátra. A hátra mozgó zártest viszont a himba felső végénél fogva tolja hátra a zárvezetőt, méghozzá nagyon sajátos módon. A himba alsó vége nekifeszül a toknak, ez lesz a himba forgáspontja. Mivel a forgáspont és a zártesten lévő csapja közötti távolság, azaz a himbakar sokkal rövidebb, mint a himbacsap és a felső himbavég közötti felső kar, a himba elfordítása pedig a himbacsapnál történik, értelemszerűen a himba felső vége sokkal gyorsabban fog mozogni, mint a csaprész. Magyarul: a hátra mozgó zár nem egyszerűen tolni kényszerül a zárvezetőt, hanem gyorsítania kell azt, ez a gyorsítás pedig nagyon sok energiát, azaz hátralökő erőt emészt fel! Számszerűleg ez annyit jelent, hogy míg a zártest (a himba csapja is) a kireteszelés alatt megközelítőleg 5 mm-t tesz meg, addig a zárvezetőnek körül belül 11 mm utat kell megtennie és ezután fognak azonos sebességgel haladni, az-az a továbbiakban már hagyományos súlyzárként viselkedni. Ez a megoldás, bár szerkezetileg bonyolultabb, mint a hagyományos súlyzár, annál sokkal megbízhatóbb, mert a kireteszelési idő gyakorlatilag már független a helyretoló rugó állapotától, ugyanakkor a zár tömege is számottevően csökkent. A zártengelybe belenyúló belenyúló ismétlő fogantyú tengelye félkör keresztmetszetű. E félkör átmérője nagyobb, mint a tok hosszanti része, viszont közvetlenül a fogantyú mögött keresztmetszet szűkítő horony található rajta, amelyben a zárszerkezet előre-hátra mozgáskor a tok felső éle fut. Az ismétlő fogantyú részére a tokban kialakított hosszirányú rés hátsó végénél még van növelve a résmagasság, így ezen a ponton kihúzható a fegyverből az ismétlő fogantyú. Ez a pont azonban annyira hátul van, hogy amennyiben a fegyverben benne van a helyretoló rugó, egyszerűen nem lehet ennyire hátrahúzni a zárszerkezetet, így kizárt az, hogy lövészet, vagy túl energikus zárszerkezet hátrahúzás esetén kiessen a fegyverből az ismétlő fogantyú. A tokot hátul egy hengeres, recézett felületű toksapka zárja le, amely bajonett rendszerűen kapcsolódik a tokhoz és biztosítva van véletlen elfordulás ellen, a tokhoz kapcsolt rugós rögzítő által. A toksapka levételéhez először be kell nyomni a rögzítőt hátul, a tűzváltó- biztosító gyűrű mögötti részen. És ezt követően el kell fordítani az óramutató járása szerinti irányba a toksapkát.
A pisztolylőszerrel üzemelő, de mérete alapján inkább karabélynak tekinthető fegyver egyes és sorozatlövések leadására alkalmas, íves csapóirányzékkal ellátott, nyitott tok szerkezetű fegyver. Ez utóbbi fogalom arra utal, hogy a csőre töltéskor a zár hátul marad, megakad a zárakasztóban, így a tok hüvelykivető nyílása nyitva van és tulajdonképpeni csőre töltés nincs. A zár a tárból lőszert csak a lövés leadásakor tolja be a csőbe, ahonnan azonnal ki is lövi. A tűznem váltása és a mechanikus biztosítás a tok végénél lévő tűzváltó és biztosító gyűrűvel történik. Ennek három állása van:
S – sorozatlövés
E – egyes
Z – zárt (biztosított helyzet)
Ez a gyűrű tulajdonképpen az elsütőbillentyű mozgását, azaz elhúzhatósági fokát szabályozza. Bebiztosított helyzetben helyzetben teljesen lehatárolja a billentyűmozgást, egyes lövés helyzetben félig félig engedi elmozdulni, míg sorozatlövésnél lehetővé teszi a teljes billentyűelhúzást. Az elsütő szerkezet kevés alkatrészből áll: az elsütő billentyűből, a zárakasztóból, a billentyűhöz kapcsolt elsütőrúdból és a tűzváltó-biztosító gyűrűből.
A fegyver működése:
A töltőfogás elvégzése után a zárszerkezet megakad a zárakasztóban, a zárhelyretoló rugó összenyomódik. Az elsütőrúdnak két fogszerű nyúlványa van. Az alsó a rövidebb, ez éppen csak, hogy eléri a zárakasztót, míg a felső ennél hosszabb. Egyes lövésnél a tűzváló csak annyira engedi elmozdulni a billentyűt, hogy az elsütőrúdnak csak az alsó, rövidebbik foga nyomhassa meg egy kissé a zárakasztót egy pillanatra, és már csússzon le is róla. Sorozatlövés esetén a billentyű teljesen el tud mozdulni , ezáltal a hozzá kapcsolódó első rúd mellső, zárakasztó fölötti része is jobban lenyomódik. Ekkor az elsütőrúd rövidebbik vége szintén csak egy pillanatig gyakorol nyomást a zárakasztóra és ezután lecsúszik róla.Az efölött lévő hosszabbik fog viszont nem engedi visszaemelkedni a zárakasztót, hanem tartósan lenyomva tartja azt mindaddig, míg a billentyű elhúzott helyzetben van. A lövés kiváltásakor előrefutó zárszerkezet kitolja a tárból a legfelső lőszert és a csőbe juttatja. Mikor a lőszer a csőbe jut, a zár megáll, viszont a mögötte lévő zárvezető tovább halad mindaddig, míg teljesen neki nem támaszkodik a zárnak. Az álló zárhoz képest előre mozgó zárvezető elfordítja a himbát, aminek alsó nyúlványa fokozatosan kinyúlik a zárszerkezetből és belesüllyed a tok kimarásába. Ugyancsak a zárvezető tolja előre a zárban lévő ütőszeget is, melynek ütőcsúcsa csak az utolsó pillanatban éri el a csappantyút és váltja ki a lövést. A keletkező nagynyomású lőporgázok a lövedék gyorsításán túl nyomást gyakorolnak a zárszerkezetre, ami megkezdi hátramozgását. A zárszerkezet szabad hátrasiklását nagymértékben gátolja a zárvezető, hiszen a himba alsó vége beleakad a tokba, ezáltal a hátralökő erő jelentős része a himba tokhoz való feltámasztása körüli elfordulására, ezáltal viszonylag nagy tömegű, ezért nagy tehetetlenségű zárvezető gyorsítására használódik el. E zárvezető-gyorsítás alatt a zár csak lassan tud hátra haladni, azaz a csőfar nyitása késleltetve, lassan történik. A himba által a zártól eltávolított zárvezető hátrahúzza az ütőszeget is, a csőből kihúzódó hüvelyt pedig az alulról szerelt hüvelykivető távolítja el a fegyverből.
Ez a laikus ember számára bonyolult leírás is bizonyítja, hogy mennyire zseniális újítások az hajtott vége Király Pál a fegyvereken.
